|
Hajónapló
A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekből, elemzésekből válogatunk.
Megyei önkormányzati pr
|
A fejlesztés: sztráda vagy dűlőút? Szarvas Zoltán, www.prherald.hu, 2005. január 13. Konzervatívvá az teszi az embert, hogy ha nem bízik az emberekben. Ez pedig általánosítása annak, hogy nem bízik magában. (Osvát Ernő)
J. S. Mill azt írta másfél évszázaddal ezelőtt: „az olyan kitételek,
mint „önkormányzat”, „a nép hatalma önmaga felett”, nem fedik a
tényleges helyzetet. Az a „nép”, mely a hatalmat gyakorolja, nem mindig
azonos azzal, melyen a hatalom gyakoroltatik; a sokat emlegetett
önkormányzat nem azt jelenti, hogy ki-ki önmagát kormányozza, hanem
azt, hogy minden egyes ember alá van vetve az összes többi
kormányzásának. A nép akarata gyakorlatilag a nép legnagyobb vagy
legaktívabb részének akaratát jelenti; a többség akaratát, vagy azokét,
akiknek sikerült többség gyanánt elfogadtatni magukat; következésképp
valóban lehetséges, hogy a nép elnyomja az összesség egy részét; s ez
ellen legalább annyira szükséges óvintézkedéseket tenni, mint a
hatalommal való visszaélés bármely más formája ellen. Ezért aztán a
kormányzat hatalmának korlátozása az egyén fölött semmit sem veszít
fontosságából, még akkor sem, ha a közösség, illetve annak legerősebb
pártja rendszeresen felelősségre vonja a hatalom birtokosait… a
politikai gondolkodásban „a többség zsarnoksága” azon legfőbb rosszak
egyike lett, melyekkel szemben a társadalomnak okvetlenül védekeznie
kell”. Érdekes, hogy ez ma is így van. A pr: az együttműködés stratégiája a public relations nem reklám, és nem marketing! Mi több! Nem is turisztikai marketing! Az önkormányzati pr lényege
a lakosság, mint az arra leginkább hivatott „önkormányzók”, és az
általuk bizalmat és tőlük feladatot kapott hivatásos és amatőr
politikusok, valamint az őket segítő tisztviselők és alkalmazottak
közötti együttműködés kialakítása, szervezése, folyamatos – az élet
által megkövetelt – korrekciókkal való működtetése. A megyei önkormányzati pr tartalma
csak kommunikáció-szervezési, együttműködés-szervezési lehetőségek
felvillantására vállalkozhatom, szinte teljesen függetlenül attól mi
lesz jogilag a megyékkel. Elsősorban gyakorlati oldalról, de nem
is annyira a konkrét módszerekről, mint inkább azokról az igényekről és
lehetőségekről, amelyek szinte tálcán kínálják a módszereket és
eszközöket is. Mire nem vállalkozom?
A téma keretének (mármint a közigazgatási és benne az önkormányzati
reform) jogi, szociológia vagy pártpolitikai megvilágítására semmiképp.
A megyék jelenlegi állapota
„2006-ban ismét megyei közgyűléseket választanak, hiszen az új kormány
a további célkitűzések között jelölte meg a regionális önkormányzatok
kialakítását.” (comitatus, 2004. november, tudósítás az „európában a
megye!” pécsi konferenciáról). A megye, a megyerendszer nem
beteg (betegség: 1. Szervezet életműködésében keletkező rendellenes
elváltozás, kóros állapot, zavar; 2. Valaminek bajokat, visszásságokat
mutató állapota / magyar értelmező kéziszótár), diagnózist tehát nem
állíthatok fel, ebből következően terápiára sincs szükség! Szerintem! A mai magyar helyzet bemutatásának nehézségei 3145-féle önkormányzat közös jellegzetességeit kell leírni!
Ha a régiókat nézzük, teljesen más a nyugat-dunántúl (655) vagy
dél-dunántúl (654), ahol több mint 600, vagy pl. A dél-alföld, ahol
összesen 254 helység van közép-magyarországról nem is beszélve ahol
(budapestet most itt nem számolva) 187. Megyei elemzéskor,
borsod-abaúj-zemplén megyével (a maga 357 önkormányzatával) szemben
csongrád megye 60-nal „rendelkezik”. Vajon emiatt nehezebb összefogni
őket egyik vagy másik helyen? Nem, csak helyenként más és más módszerek
az alkalmasabbak. A „pr” fogalom az önkormányzati (1990. Évi lxv.) törvényben
miért is jelenne meg (és ez komoly!), de „lazítsunk” egy kicsit,
megjelenik pl. A következő szavakban: kéményseprő-ipari, program,
non-profit, probléma, próbálja, privatizációs, kompromisszum, április,
praktikus, propaganda, napra és profilú. A „lakossági
kapcsolatok”, az „állampolgári kapcsolatok”, a „sajtókapcsolatok”, a
„kommunikáció” szópárok és szavak egyszer sem szerepelnek, de maga a
„kapcsolatok” szó is csak egyetlen egyszer a „költségvetés
kapcsolatokkal” szópárban. A „nyilvánosság” szó az ötv-ben a törvény több mint 91 ezer szava között mindösszesen húszszor szerepel, jórészt az alábbiak szerint:
a helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi
közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve
kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot… a törvény - a
12-18. §-ához fűzött indokolás szerint - a képviselő-testület
működésének, döntéshozatalának alapkérdéseit szabályozza, amelyek a
törvényesség, az önkormányzati értékek, a demokratikus működés
érvényesítését, a nyilvánosságot, a kisebbségi vélemények figyelembe
vételét szolgálják… az ötv.-nek … a rendelkezése
főszabályként kimondja a nyilvánosság elvét, vagyis meghatározza, hogy
a képviselő-testület ülése általában nyilvános. Ez a demokratikus
önkormányzati működés egyik törvényi garanciája, amely abból ered, hogy
az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg. A
választópolgároknak ebből eredően joguk van arra, hogy figyelemmel
kísérjék a képviselő-testület tevékenységét, működését. Ez történhet a
helyi lapok, helyi televízió tudósítása révén, de lehetőséget biztosít
az állampolgároknak arra is, hogy megjelenjenek a testület ülésén,
részt vegyenek azon a testületi munka zavarása nélkül… az
ülés nyilvánossága nemcsak azt jelenti, hogy a választópolgárok részt
vehetnek az ülésen, hanem ebből eredően a képviselő-testületi ülés
előterjesztésébe és ülésének a jegyzőkönyvébe is betekinthetnek,
melyről az ötv. 17. § (3) bekezdésében rendelkezik… a
nyilvánosság elvének gyakorlati érvényesüléséhez feltétlenül szükséges,
hogy a kellő időben kapjanak tájékoztatást a választópolgárok az
ülésekről, azok napirendjeiről és megfelelő helyet biztosítsanak
számukra… a demokratikus működés, a nyilvánosság érdekében
a fontosabb képviselő-testületi dokumentumokat (önkormányzati rendelet,
költségvetés) például a könyvtárban is indokolt hozzáférhetővé tenni.
Növekvő szerepet tölthetnek be a képviselő-testületek hivatalos lapjai,
a helyi stúdiók a képviselő-testületek döntéseinek széles körű
ismertetésében… a közgyűlés feladat- és hatáskörében
szabadon dönthet. A közgyűlés felelős vezetője a közgyűlés elnöke. Az
elnök: előkészíti, összehívja és vezeti a közgyűlés ülését, biztosítja
széleskörű nyilvánosságát, demokratikus működését… a
törvényességi ellenőrzés joga kiterjed pl. Annak vizsgálatára, hogy a
testület rendelkezett-e a döntéshozatalhoz szükséges hatáskörrel,
határozatképes volt-e, betartották-e a döntéshozatalhoz előírt
törvényi, vagy a saját szervezeti és működési szabályzatbeli
előírásokat, az ülés nyilvánosságához fűződő követelményeket
érvényesítették-e… a kisebbségi önkormányzat társadalmi
megbízatású elnökének a főbb feladatai a következők: gondoskodás a
kisebbségi önkormányzat működéséhez szükséges feltételek
megteremtéséről, a települési önkormányzattal való kiegyensúlyozott
együttműködésről, a polgármesteri hivatal adminisztrációs közreműködési
szakértelmének igényléséről, az szmsz előkészítéséről, a nyilvánosság
megteremtése, a helyi fórumok megszervezése, a kisebbséghez tartozó
választópolgárok álláspontjának megismerése, a realitásokkal történő
megismertetése… ha ez mind megvalósulna!? Pedig van
bennük jócskán értelem és szépség! Satrov írta egyszer: „… a baj oka, a
szó és tett közti szakadás. És mivel lehet gyógyítani? Természetesen a
politikai élet nyilvánosságával! A teljes nyilvánossággal minden
szinten! A nyilvánosság olyan kard, amely begyógyítja az általa ejtett
sebeket…” Személyes kitérő
több mint két éve (s jelenleg is) megyei önkormányzatnál dolgozom
főfoglalkozású pr-tanácsadóként (más és más típusú önkormányzati
munkahelyeimet is összevetve csaknem másfél évtizede!), de tisztelettel
kérem: senki ne kutasson az után, hogy mi valósult meg ennél az
önkormányzatnál és mi nem, hisz tapasztalataim szinte mind a 19
megyétől való információszerzéseim alapján összegzem. A két nagy gond az önkormányzatokkal
jórészt csak divatfogalmakkal, -szavakkal és -tartalmakkal foglalkoznak
beillesztve ezt egy kormánypárti-ellenzéki (többnyire, és a választások
közeledtével egyre inkább személyeskedő és egymást bántó) szócsatába.
Unió, jogharmonizáció, területfejlesztés, kistérségek és kistérségi
társulások, régiók, közigazgatási tér, forrásteremtések, közös
működtetésű intézmények gondjai, adók, iso, emas, haccp, sap, phare,
sapard, operatív programok gvop, kiop, hefop, avop, rop, pályázatok és
pályázatírók, kac-pályázat… és a polgár előbb elkezd kac-agni majd
sír-ni (bár ez utóbbit, mint mozaikszót nem ismerem). Tessék mondani,
most mit is jelent a polgárbarát-szolgáltató önkormányzat,
polgár-közeli lakossági ügyintézés? Az helyes, ha az önkormányzat
testülete, bizottságai és hivatala komolyan foglalkozik az előző
kérdésekkel, de még helyesebb, ha mindezekről a megye lakosságának
többi 95 %-a magyarul, közérthetően hall, élete javításának további
lehetőségei érdekében. 1989 őszén népszavazáshoz
készülődtünk. A szavazólapon 4 kérdés szerepelt („négy igenes
népszavazás”), és utólag is bevallom, a másodiknak sorolt kérdéssel
akkor bajban voltam. „kivonuljanak-e a pártszervezetek a
munkahelyekről?” Bár már előtte csaknem fél évvel kiléptem az akkori
mszmp-ből, és azóta sem sikerült egyik pártnak sem meggyőzni engem
arról, hogy ők (valamennyien) nem részérdekeket, hanem össztársadalmi
érdekeket képviselnek. Nekem a „nem” válasz volt szimpatikusabb,
és valószínűleg arra is szavaztam. Mit hozott a végeredmény? Csaknem
4,3 millió érvényes szavazatból több mint négy-millióan az „igen”-t
jegyezték meg. 95%! A végzetes többség véleményét elfogadtam, mi több,
rövid időn belül azonosulni is tudtam vele. A
közigazgatással foglalkozó hivatalok nagyon nagy részében
(minisztériumok, megyei és városi önkormányzatok, sőt sok községben is)
sok függ attól, hogy az első számú vezető melyik politikai párthoz
tartozik. Ma még mindig több a megengedettnél az elvtelen hízelgő és
valószínűleg túl sok a latens ellenző. És ha az első számú vezető nem
figyel oda, vagy hiúbb esetleg akaratosabb a kelleténél, elsősorban a
becsületesen dolgozó munkatársak sínylik meg a következményeket.
E körülmények között az önkormányzati pr-es mire figyeljen igazán? A
saját magatartására! „a társadalom közmegbecsülését élvező demokratikus
közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges,
törvényesen működő korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan
köztisztviselők intézzék…” (ktv.) Ne felejtsük, a politikai munkatárs
is köztisztviselői esküt tesz. Már ahol!< A megye – mint
közigazgatási régió az önkormányzati törvénytervezetekben a megye,
jellemzően három lényegi változatban jelent, jelenik meg: önkormányzati
jelleggel, társulásos jelleggel és közigazgatási jelleggel. A
közigazgatási reform kapcsán az egyik kulcskérdés az önkormányzatok
finanszírozási reformja. „a kistérségi reform kapcsán …a
kétharmados törvényi módosítást igénylő változatot terjesztettük az
országgyűlés elé. A törvényjavaslat azonban a parlamenti vitában nem
kapta meg a szükséges támogatást…” (Lamperth Mónika, 2004. szeptember
17., Siófok). Ezek szerint nem volt jól érzékelhető többség! Ezek
szerint nem volt egyetértés! Ezek szerint nem jött létre együttműködés!
Ám, valahol „lentebb” megjelent egy egyszerű többség zsarnoksága,
és jött egy karácsonyi kommunális adó (az ország egyik megyei jogú
városában – állam az államban), majd jött egy polgári engedetlenségi
mozgalom, végül jött egy döntésvisszavonás. Az együttműködő partnerek
megfelelni elsősorban a megbízó választópolgárok számára kell (annak
ellenére, hogy a megyénél szinte egyáltalán nincs közvetlen
ügyfélforgalom. „a szolgáltató-szemlélet széles körű
háttérbe szorítottságát mutatja az is, hogy (egy közelmúlti felmérés
adatai szerint) a megyei (fővárosi) önkormányzatok 56%-ánál működik
ügyfélszolgálati iroda.” (jegyző és közigazgatás 2004/5.)
A képviselőtestületnek (elnök, alelnökök és a testület többi tagja,
bizottságok) úgy kell politikailag alkalmasnak lenniük, hogy a megye
(200 ezer - 1.1 millió) lakosságának lehető legnagyobb része érezze
hasznosságukat. Ehhez a megválasztottaknak, megbízottaknak szabadság és
felelősség kell, de azzal az önkontrollal is rendelkezzenek, hogy a
testületi ülések és nyilvános beszélgetések, a pártok közötti vita, ne
csupán rágalmazások sora legyen, sőt az, egyáltalán ne! A
képviselő-testület hivatalában (főjegyző és beosztottai) közigazgatási,
közszolgálati alkalmassággal bíró szabad és felelős személyek
dolgozzanak. A vertikális kapcsolatok (vezető és beosztotti viszony a
hivatal alá-és fölérendeltjei között) korrektek legyenek, a politikai
vezetéshez lojális, de ne szervilista módon fűződjenek! A horizontális
kapcsolatoknál az szmsz, a munkaterv és az egyetemes emberi együttélési
normák szerint működjenek együtt a szervezeti egységek és dolgozóik. A megyéből „kifelé” egységes megyei érdekvédelmet kell felmutatni (természetesen az őszinteség szigorú betartásával).
A megyében levő települési önkormányzatokkal (politikai: polgármesterek
és testület; jogi: jegyző és hivatali dolgozók; társadalmi: a
településen élő emberek civil szervezeteikkel együtt) a segítség
szándékával működjenek együtt. A városoknál a vonzáskörzetbe tartozó
településekre is külön figyelmet kell szánni! A más
megyékkel, a megyei jogú városokkal (egyesek szerint a mjv-k: „lyukak a
megyék sajtjában!”), kistérségekkel, állami dekoncentrált szervekkel,
kormányzati szervekkel… való jórészt mellérendeltségi, partneri
kapcsolatot szintén elsősorban a saját megyei érdekek kell, hogy
meghatározzák. A nemzetközi kapcsolatokban a magyarságtudat és a magyar nemzeti identitás legyen erősen érezhető.
Új módszerek
a személyes kapcsolatok a legfontosabbak, és mivel 1990 óta ez
jottányit sem javult, ezért én ezeket „új módszerként” sorolom. (lehet,
hogy itt-ott mégiscsak fellelhetők a betegség tünetei?) A
sajtóval való együttműködés (szerkesztőségekkel, munkatársakkal és
egyéb publicitás) során szinte csak egyetlenegy dolgot kell betartani:
a kölcsönös igazmondást (vö. Deák ferenc egymondatos sajtótörvény
javaslata!). Talán itt a legcélszerűbb utalni az önkormányzati
fenntartású médiumok szerepére is, de a politikai értékelésével
kapcsolatos, az újságírói szakmában való „köz-nem-megegyezés” miatt
erre most részletesen nem térek ki. Az internet jelentősége
a nyilvánosság szempontjából – felbecsülhetetlen! A megyei honlapoknak
(az állampolgárok szempontjából) minden nélkülözhetetlent közölni kell,
folyamatos frissítéséről gondoskodni kell. Call center-ek kialakításának szükségessége a lakosság felvilágosítása, az interaktív ügy(el)intézés érdekében.
Társadalom- és közvélemény-kutatások. A reklám fontossága kapcsán
hallottam egyszer: „piackutatás nélkül jó reklámot készíteni olyan,
mint szőrmekormányos nagypolszkival, kis műbőrtáskát lóbálva felcsípni
claudia schiffert egy forgatási szünetben. Van rá esély, csak kevés.”
Ám a kutatásoknak is csak akkor van értelme, ha a megrendelő (pl.
Megyei önkormányzat) az abban foglaltak alapján úgy dolgozik, hogy az
időben következő elemzéseknél már azt tapasztalja, hogy a negatívumok
egyre inkább megszűnőben vannak. A következő probléma –
amit szintén szándékosan kerülök ki e mostani összegzésben – a
politikai marketing megítélése és a politikai pr-hez való viszonya. Egy
leegyszerűsített mondatot mégiscsak közlök véleményemként. A
célkitűzési prioritások sorrendje más. Míg a politikai marketingben a
hatalmi piacszerzés a cél, és szinte minden ennek van alárendelve,
addig a politikai pr-ben a legfontosabb a felelősségteljes és a lehető
legszélesebb nyilvánosság előtt végzett jó munka, és az elvégzettek
értékelése során a választópolgárok majd eldöntik, hogy kedvező-e
számunkra ez a magatartás és tett-sorozat vagy sem. A
„köznép” óhaja: hiteles, teljes körű, gyors, közérthető, kulturált
tájékoztatások, véleménykérések és azok tanulmányozása, beépítése a
tervekbe, végrehajtási folyamatokba.
A nép mindenkori magatartásának mindenkori tudomásulvétele.
„a magyar nép nem vizsgázott jól testvériségből és szolidaritásból.” –
nyilatkozta egy megyei képviselő a kettős állampolgársági népszavazás
eredmény(telenség)e kapcsán. Vajon milyen jogon bírálta a népet?
A megyeszékhelyi kommunális adó viszontagságainak két nagy tanulsága:
1. Ha van annyi önkontrollunk (vagy a külső demokratikus kontroll elég
erős), hogy észrevegyük hibánkat, a lehető leggyorsabban korrigálni
kell 2. (és ez a fontosabb!) Döntéseinket mindig kellő körültekintéssel
hozzuk meg (a klasszikus vezetési folyamat első fázisa a tájékozódás és
tájékoztatás). „Nincs is nagyobb igazságtalanság, mint ha a
népet azzal vádolják, hogy rosszul választá vezetőit. Nehéz
pillanatokban mint egyesek, úgy a nép is nem választja, hanem
vezetőjének azt fogadja, ki e szerep elvállalására elég bátorsággal
bír, s éppen nem csodálatos, hogy ezek nem mindig a legildomosabb s
lelkiismeretesebb emberek soraiból kerülnek ki.” – írja Eötvös József a
19. század közepén).
Mi érdekli a helyi lakost?
Nem az érdekli, hogy kiegyensúlyozott-e a megyei önkormányzat éves
költségvetése, hanem az, hogy az ő településén, közvetlen környezetében
milyen pozitív dolgok fognak a közeljövőben történni, mi fog épülni,
szépülni; nem az, hogy egy megyei kórházban valamely
osztályt az átlagosnál jobban fejlesztik-e vagy sem, hanem az, hogy az
ő gyógyításának milyen lehetőségei és esélyei vannak; nem
az, hogy a megye északi részén lesz-e csatornaépítés vagy sem, hanem
az, hogy az ő szennyvize biztoságosan távolítható-e el vagy sem;
nem az, hogy a fővárosba el tud-e menni egy színházi előadásra (bár itt
viszonylag kis helyen csaknem 70 színház működik, majdnem kétszer
annyi, mint az ország többi helységében), hanem az, hogy gyorsan és
olcsón el tud-e utazni a megye egyik vagy másik színházi előadására, mi
több saját településén megnézheti-e valamely darabot; nem
az, hogy az EU mennyi agrártámogatást ad magyarországnak vagy az ország
egyik régiójának, hanem az, hogy mi jut ebből neki saját magának;
nem érdekli az, hogy a közigazgatás regionális reformjait előkészítők
győznek-e vagy sem az „ellenzékkel” szemben, de az igen, hogy a vita
mielőbbi lezárása után ő hogyan tudja leggyorsabban, legkulturáltabban
és legolcsóbban elintézni jogi ügyeit; az is érdekli, hogy
kikérik-e véleményét a megyei fejlesztési, és gazdálkodási tervek
készítésénél, de sokkal inkább az, hogy hasznosítható javaslatait
beépítik-e vagy sem; az embereknek általában fogalmuk sincs
arról, hogy a területfejlesztési és -rendezési törvény az elmúlt év
végétől miként rendelkezik a területi monitoring rendszer feladat- és
hatásköréről (és ne is izgassák fel magukat ezzel!). Az
azonban nagyon is idegesíteni fog, ha a „figyelőszolgálat” nem figyel
fel olyan problémákra, melyek megnehezítik az életet, vagy pl. Ha a
megszervezett helyi önkormányzati területfejlesztési társulás szerinte
mindent fejleszt csak éppen a mi településünket nem… az is
érdekli, hogy vajon miért kellett a (megyeszékhelyi köztisztviselői)
munkahelyére és onnan visszautazásának költségeit megadóztatni, de
sokkal inkább az, hogy „miért nem jártak ugyanígy” a cégvezetők, vagy
pl. A parlamenti képviselők … A hatékony önkormányzati pr feltételei észre kell venni azt, hogy mi van a mai világban, a mai magyarországon, a mai magyar megyékben.
Meg kell teremteni a napi együttműködést a megválasztottak, a
kiválasztottak, a vállalók valamint a megbízók között, hogy a „köznép”
óhaja mindenkor a lehető legoptimálisabban valósulhasson meg.
Minden olyan eszközt és módszert fel kell használni, amit tisztességes
gondolatokkal el lehet képzelni, és meg lehet valósítani, figyelembe
véve a már más helyen jól működő formulákat vagy a kudarcokat. A vezetői feladatokkal bíróknak minden körülmények között: embernek kell maradni! Ha a megye – a politikai intézményrendszer eleme – jó, akkor nagy esély van arra, hogy pr-munkáját is jól lehet végezni.
Ha egy adott megye önkormányzatának munkája objektíven jónak
értékelhető, akkor a megyében élő emberek információs „éhségét” is jól
lehet kielégíteni és könnyű együttműködésre késztetni őket. Bízni kell bennük!
Szarvas Zoltán Megyei önkormányzati pr. A fejlesztés: sztráda vagy dűlőút? www.prherald.hu, 2005. január 13.
|
|
|